Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘magyar úriasszonyok lapja’ Category

Patikussegéd volt Ikey. Reggeltől-estig az élet és halál rejtelmes nedüit méricskélte porban, folyadékban és pastillákban. Méricskélt-méricskélt és sóhajtott nagyokat. Mert szerelmes volt az istenadta. Még hozzá a kerület legszebb lányába habarodott bele, mintha bizony az az édes apró, szőke, gömbölyű kis Rosy őhozzá illene. Megvolt már annak a maga szíveválasztottja: Chunk, a legszebb, legbodrosabbhajú fodrász talán egész New-Yorkban. No de azért Ikey se adta fel a harcot, megtett mindent, hogy abba a kis kegyetlen szívbe belopja magát. Más talán szép, hímes szavakkal, vallomásokkal próbált volna kedveskedni, ő nem… Istenem… mindenki a maga módján… Ikey ajándékokkal. No, ne tessék semmi rosszat gondolni, nem toalettekkel, kalapokkal, még csak virágcsokrokkal sem, hanem például: köhögés elleni cukorral, aspirinnal fejfájás ellen, ammoniákkal szúnyog ellen, illatos kamillával, hogy Rosynak mindig aranyszőke maradjon a haja, rúzzsal, hogy piros legyen édes kis arca és kenőccsel, hogy ne legyen nagyon piros… és még ki tudná elsorolni, hogy szerelmi kétségbeesésében mi mindent összehordott Ikey, a szerelmes patikus.

(tovább…)

Read Full Post »

Írta: G. A.

Deauville. Tánc a Grand Casinoban.

A fűzöld libériás lakáj kitárja a széles üvegajtót az új vendég előtt. Férfi: elegáns, legújabb divatú szmoking, vattázott vállak, monokli. Hanyagul leereszkedik az egyik asztal mellé, ahonnan áttekintheti ezt az exkluzív helyiséget. A parkett ritmikus táncütemben hullámzó színek palettája, meztelen hátak és vállak, könnyű és tarka organdy-keretben, villogó szemek tussal aláfestve és belladonnával élénkítve. Az angol beszéd dominál.

(tovább…)

Read Full Post »

Írta: Péczely József

Ünnep. Péter-Pál napja. Aratás kezdete. Az érett kalászokba belesuhannak a kaszák s megdőlnek a büszke fejek.

Isten áldásával tele a határ. Ameddig a szem ellát, búza és búza. Reng, ring az élet, hullámzik. Kelleti magát a napsütésben. Nincs a világnak több olyan panorámája, álmokba ringató muzsikája. Fenn a tiszta azur tetőn áll a ragyogó égi király tűzkoronával a fején s nézi, csodálja kisebbik testvére pompázó ékeit…

(tovább…)

Read Full Post »

Írta: Henri Duvernois

Tavaszi délután. A hársfák pazarul ontották mézédes illatukat. A napsugarak, mint puha, meleg kezek, végigcirógatták az arcokat. Az egész világ tele volt örömmel. A kapualjban vídáman szólt a verkli, rikoltott a vénasszony vállán egy kopott zöld-sárga kakadu. Lelkendeztek a gyerekek, egy nyitott ablakból zongoraszó hallatszott, valami divatjamult bécsi valcert játszottak, a zongoraszó belevegyült az utcai lármába, az autótülkölésbe, villamoscsilingelésbe, verkliszóba, emberi beszédbe… máskor bántó lett volna talán ez a groteszk zűrzavar, de ezen a tavaszi napon, a hársfaillatos utcán egy huszonnégy éves fiatalember szívének szimfónia volt… az élet, izgató, rejtelmes, gyönyörű szimfóniája…

(tovább…)

Read Full Post »

Írta: Dénes Gizella

Vera úgy surrant be ezen a reggelen a templomba, mint a tolvaj; félszeg mozdulattal, félig nyakba húzott fejjel. Kétszer is megszorította kezében a finom, barna bőr-retikült. Keskeny, de dupla levélpapírral megtömött boríték lapult benne. Ujjai egy pillanatig rajta pihentek a cirógatás szándékával és meleg izgalmával. Aztán gyorsan, inkább csak szokásból a szenteltvízmedencébe nyult és meghintette magát. Mozdulatai gépiesek, látszott, hogy lábai inkább csak szokásból hozták most ide, minden benső kényszerítés és áhitatsóvárgás nélkül.

(tovább…)

Read Full Post »

Írta: Claude Farrère

Ha nagyon kínzott a vágy a mult, az ifjúság, a régi cimborák után, mindannyiszor elmentem Toulonba, a «Sündisznó» című híres kocsmába. Itt a szúette tölgyfaasztalok között, a pipafüstös, áporodott levegőben, mintha élt volna egy darabja régi, boldog, kalandos életünknek…

(tovább…)

Read Full Post »

Írta: Pajzs Elemér

- Már a fazont is kinéztem. Srég szoknya, stanicliujjak, magas nyak, de nyitva is lehet viselni, egy klipsszel letűzve. Roppant egyszerű az egész. Csak még azt nem tudom, hogy a slejfnit aranylaméval béleltessem-e, vagy rozsdavörös crep miroirral.

Mint egy orfeumi zsonglőr, úgy dobálózott a legbonyolultabb műszavakkal.

(tovább…)

Read Full Post »

Older Posts »

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.